Magyarország nagy küzdelemben (no comment) legyőzte a FIFA ranglistáján - a 207 tagállamból - 200. pozíciót elfoglaló, amatőr labdarúgókból álló Andorra válogatottját. Ezzel egyetemben Magyarország megszerezte a csoport harmadik helyét, amely mint tudjuk, nem ér világbajnoki pótselejtezőt. A mostanában nem túl acélos románok hozták a kötelezőt, és odahaza legyőzték az észt válogatottat, ezáltal VB reményeik még élhetnek. Mi, magyarok végül megelőztük a régi önmagukat keresgélő törököket (Fatih Terimmel mondjuk nem is teszik reménytelenül), akik kikaptak a kiváló holland csapattól. Azt higgadtan azért ismerjük el, hogy legalább megelőztünk egy, a világban nálunk jobbnak elkönyvelt válogatottat. Az más kérdés, hogy sokra ezzel nem megyünk, és tíz meccsből biztos, hogy ötnél többször hagyná el vesztesként a pályát a magyar válogatott a muzulmán ország legjobbjai ellen.
Sajnos személyeskedések homályosították el Csányi Sándor mondanivalóját
Mindezen események után sajtótájékoztatót tartott a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke. Jellemző a hazai közállapotokra, de természetesen az esemény után legkevésbé a futballról és annak jövőjéről volt szó. Történt ugyanis, hogy a showt elvitte Csányi Sándor elnökének Kocsis Mátéhoz - a Fidesz kommunikációs igazgatója, és Józsefváros polgármestere - intézett szavai ("A rendszerváltáskor hat pálya volt a nyolcadik kerületben. Sikerült azóta hatról négyre csökkenteni a pályát. Egy ilyen ember ne foglalkozzon futballal, fogja be a száját. Mint a Fidesz-szóvivő, annyi terület van, ahol tud hazudni"). Kocsis ugyanis Facebook oldalán egy perccel a Holland-Magyar meccs után a következő gondolatának adott hangot: " Gyalázat, szégyen, szánalom! Egervárinál nem szabad megállni...". Blogunk nem kíván a politika futballt érintő szegmensén kívül semmilyen kérdésben megnyilvánulni, de valamit le kell szögeznünk; ha ezeket a gondolatokat a 8-1-es gigazakó után Hiller István (MSZP), Vadai Ágnes (DK) vagy Vágó Gábor (LMP) írja le, akkor sem tudnánk benne különösebb kivetnivalót találni. Persze tudjuk, hogy az indulatok valódi oka nyilván a Csányi Sándor kontra Fidesz (legalábbis Lázár János) vita, de Kocsis szavait több millió futballszerető magyar közül bárki leírhatta volna, ugyanis a mondandója legitim, főleg egy történelmi - mit vereség - kivégzés után. Megértjük, ha Csányi a már említett konfliktus szellemében reagált, de most, mint az MLSZ elnöke tartott sajtótájékoztatót. Azt hiszem neki, mint a magyar labdarúgás első emberének jobban kéne tűrnie a kritikát, kiváltképp akkor, amikor az igencsak jogos. Továbbmegyek, több szerénységre lenne szükség akkor, amikor a magyar válogatott nyilvánvalóan csődöt mondott az selejtezőkör utolsó meccsein. Ki vállalhatna felelősséget, ha ő nem? Tényleg egyedül Egervári a hibás a vállalhatatlan eredményekért? Kétlem.
Visszatérve a szorosan vett futballhoz, és kihagyva a szinte elengedhetetlen, immáron minimum harminc éve hajtogatott közhelyeket, Csányi szavaiból kiderült, hogy az utánpótlásra komolyabb hangsúlyt kívánnak fektetni, ugyanis az állami eredetű támogatások kiosztásánál nagyobb szerepet fog játszani az itthon kinevelt - kiemelten a korosztályos válogatott - fiatal labdarúgók felnőttcsapatokban való szerepeltetése. Ezen kívül a profi kluboknak kötelező lesz a bajnokság következő szezonjában nyolc hazai nevelésű játékost a huszonötös létszámú keretbe neveznie. Ez a szám 2015/16-os kiírásban tizenkettőre, majd a rákövetkező évben tizenháromra fog nőni. Mondjuk nem lenne hátrány, ha a fiatal labdarúgók nem kuttorattilai felfogásban lennének trenírozva...
Megtudtuk, hogy az edzőképzés kritikus helyzetben volt akkor, amikor Csányi átvette az elnöki pozíciót. Mondjuk aki követi a magyar futball eseményeit tudja, hogy az edzőképzés sajnos nem csak 2010-ben volt alacsony színvonalú, hanem évtizedek óta az. Konkrétumot nem igazán tudtunk meg arról, hogy mit fognak tenni ennek radikális megváltoztatása érdekében, de hát az lenne a hír, ha végre hozzányúlnának a magyar labdarúgás talán legkritikusabb pontjához.
Kiderült, hogy az előzetes várakozásoknak megfelelően szinte biztosan külföldi szövetségi kapitány lesz Egervári Sándor utódja, amit a magunk részéről üdvözlünk. Nem lebecsülve az előző külföldi kapitányok szakmai tudását, de ezúttal érdemesebb lenne egy, a nemzetközi porondon már bizonyított szakvezetőt találni, megnézni, hogy ő milyen csapatot tud építeni a mai magyar futballisták nem túl minőségi kínálatából. Az ígéretek szerencsére ezt támasztják alá, a sajtóban persze már a legkülönfélébb találgatások láttak napvilágot.
A lényegről azonban nem szabad megfeledkeznünk; nem a kapitányon múlik a magyar futball jövője, hanem azon a sok ezer utánpótlásedzőn és egyéb szakemberen akiknek a keze alatt kéne formálódnia a jővő futballista nemzedékének. Őket kéne végre olyan tudással és mentalitással felvértezni, mint amilyennel spanyol, német, belga és holland kollégáik rendelkeznek. Ebben az ügyben igazából még mindig adós maradt a magyar labdarúgó szakma, és a fiatalok edzéséhez kötelezővé teendő "C" licensz sem igazi biztosíték arra, hogy utánpótlásunk eléri a komolyan vehető szintet.